Umuttal egy balos beütésű helyen ismerkedtem meg. Szolid jelek - zászlók, stencilek utaltak a harmadik emeletre bújtatott kávézó? kocsma? üzemeltetőinek politikai beállítottságára. Ezen kívül az úgynevezett "beszélgetés" antropológiai módszerével deríthető ki, hogy egyébként is anarchista a törzsközönség. Nem volt valami kellemes csetelés. Az erkélyen egyik cigi a másik után, zavart, szűkszavú válaszok többnyelven - török, kurd, arab? - hadarva, félre-félrenézve, tagmondatonként csörrenő telefont felkapva. és mit csinálsz itt, dolgozol, tanulsz. Geziyorum  - utazgatok, ááá és merrefelé, csak Törökországban, és milyen a kamionos élet? kérdezem elviccelve kácsák, jön tüskeként a válasz, mi az hogy kácsák bazmeg, szótár, emlékek, stoppolás közbeni beszélgetések, három pakett cigaretta a kamionban az egyik mehet-e a táskámba, amíg az autópályán vagyunk, sok a rendőr, tudod, törökország.. és mit szállítasz, kérdezem, közben kiderítem, hogy nem csempészik, hanem menekül. nem mindegy hogy cigit csempészel vagy magadat. Mióta vagy Ankarában, egy napja, számolja ki a kezén ;) Iránban durvább mint itt? három csengőhanggal később, mikor rákérdeznék, hogy mégis hogy kell elképzelni a maoizmust törökországban, Umutnak mennie kell. vigyázz magadra, remélem találkozunk még, talán tudat alatt utalva arra, hogy más miatt és ezért másfelé utazunk, a szemembe néz, és annyit ismétel: látjuk egymást. Lelép, az erkélyen maradok, és hülyén mosolygok valakire aki talán hallhatta, kihallgathatta a beszélgetést, egy túl kövér lány megfogja a kezem, és arra gondolok, hogy mennyit járhatott a világban, és láthatott belőle, aki egy gép mögül a google mapset fejlesztette, mikor megérzésből hátrafordulok, és egy alakot látok egyjótízméterre parkoló autóra érkezni egy hatalmas ugrásból,tompa puffanással effektezve, majd onnan eltűnni a sikátorban. nem hangulatkeltés, tényleg sikátor. fél perc sem telik el, egy másik figura az alattunk, és a házat a parkolótól elválasztó földszinti kerthelyiségből ered utána a kerítésen átmászva, szintén az autóról dobbant. Rendőr basszameg, civilben, mint minden ötödik ember ebben a városban!
Az ablakon kinézve rekonstruálom az útvonalat és az ugrásokat. Egy macskának becsületére válna!
Van kedved még mászkálni? - itt, a törökben ugyanaz az ige: gezmek, kérdezi a túlkövér lány, kösz de most inkább hazamegyek. Kácsák. Alternatív török nyelvlecke és parkour bemutató maestére. Városi extrém. Kösz, Umut!

Ez egy blog, azért, mert lusta vagyok kézzel írni. Ez nem jelenti azt, hogy ez nem az egyetlen bejegyzés.